Ne fojtsd magadba a lírát! A legújabb vers mellékelve, hangolódj rá, folytasd belátásod szerint!
Vége.
Vége. (Csillagösvény)
Remediosz is hiába zörgeti zsákjábanősei csontjait, (mizer)
s hordja maga után időtlen időkig - (mizer)
aki meghalt, az örökre elveszett, (aaarpi)
hó hull rá, föld fagy felette, (aaarpi)
bár fognád még kezét, s maradnál mellette - (mizer)
nem tehetsz érte - s magadért - semmit, (aaarpi)
Emlékezünk, fájdalmat soha nem temetünk. (Csillagösvény)
Életművében s gyermekeiben tovább él (Fredi)
a halott és az emlékezet róla mesél. (Fredi)
Emlékezünk, emlékezünk, emlékezünk - (imola)
- és könnyezünk - (imola)
s a haló tekintet, mit magunkba ölelünk örökre (mizer)
távolba néz megadón, de még rád tekint utolsót hörögve (mizer)
s én kérem az Istent: bocsássa meg ezt nékem, (imola)
kezét többé nem foghatom; ez vétkem! Ó, én nagy-nagy vétkem!!! (imola)
A legutóbbi tíz vers:
A lélekzsiborgást...
Jót is, rosszat is, mint mindig.
de csak multja él még számomra.
zengjen hangunk szépen, bátran!
elfogy majd s zó, elfogy a mondat.
Megfagy minden hazugság!
Mert most jég sincs, hév sincs,
Na, hunn...van az, az ámbér - hunn...
Munkába megy reggel nyóckór
most kaptam a hívást, ehhez még más is kell)
A teljes archívum itt található
|